A templom története - Református Egyház

Decsi Református Egyházközség
honlapja
„mert nem a félelemnek, hanem az erőnek, és szeretetnek és józanságnak a lelkét adta nekünk az Isten”   2. Timótheus 1:7.
Írjon nekünk
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

A templom története

Gyülekezet > Bemutatkozás
A decsi református egyházközség története

1540 tájékán, amikor a reformáció elindul Decs határában 3 olyan falu is található, amelyeknek kőtemploma van: Ethe, Decs, Asszonyfalva. Ekkortájt a Sárköz sűrűn lakott 18 településsel, de a török hódoltság végére 4 település marad.

1647-ben Pathai Sámuel tolnai református esperes leveléből tudjuk, hogy 4 jelentő református gyülekezet van a megyében: Tolna, Bölcske, Földvár, Dets. Ethe már elpusztult. Temploma alapját ismerjük.

Asszonyfalva, vagy Szomfova, amelyről azt írja 1807-ben Natkai Pál lelkész, hogy 500 éve épült ott templom, ami abban az évben még látható volt. A szomfovai erdészház e templom alapjára épült.

A református templom: 1402-ben épült, nem templomnak, csak oratóriumnak, mert tornya nem volt. Gótikus stílusban épült, mennyezete bolthajtásos volt. 1696-os feljegyzés szerint: Van egy szép, nagy, pompásan megépült temploma, de a bolthajtás már kezd beszakadni, mert nincs rajta tető. 1720-ban látták el új tetővel.

Mikor is épült: 1402-ben IX. Bonifác pápa engedélyt adott a váci egyház prépostjának, hogy Decs nevű birtokán templomot, vagy kápolnát alapozzon. Kiderül egy 1773. évi levélből, hogy a templom mellett fából készült torony állt, ami leégett, ekkor indul el a kőtorony építésének engedélyeztetése.

1773-tól kezdődik az egyházi anyakönyvezés. Ebből kiderül, Decs népe már 1540-ben befogadja a reformációt a templomot viszont hivatalosan, csak 1611-ben veszik birtokba

1890-es renoválás során derül ki, hogy a templom északi falán 3 helység volt található. A mózesszék mögött egy ajtó, a szószék alatt egy másik, a 3. ma is megvan.

1940-ben derült ki, hogy az északi falon van egy mélyedés, valamikor szentségtartó, tabernákulum lehetett.

1696. Capucinus Pater Peregrinus Ubaldus császári adminisztrátor így tudósít Decsről: A következő hely a Sárközben amelyet Tecsnek hívnak. Lakosai inkább vizi állatok, mint emberek. Hunn tatár eredetűek, a magyar természetet kitűnően ábrázolják ki, mert valamennyien már vallásuknál fogva is, melyet matjarhidnek neveznek, a legdögletesebb eretnekséghez ragaszkodnak. Férfiaik álltabőrökből ruházkodnak, a nők viszont különféle, ördögi színekben tarkálló vászonban járnak. Épületeket nem ismernek, hanem sárral tapasztott lakásokban piszkosodnak és ezeket úgy hívják, hogy haaz. Állataik vannak. Lóhoz hasonló, de sebesen futnak, akár az ördög. Hidakat vesszőből készítenek, s úgy nevezik őket, hogy hit. Napon szárított hallal élnek, és nyers szalonnával. Ételeik egyetlen fűszere az a vörös bestia, aminek bobriga a neve. De az mar, mint az ördög. De a boruk az kitűnő.

Nehéz életet éltek a sárközi emberek. Egyszerre fizettek adót a töröknek és magyar uraiknak. Másrészt pedig állattenyésztő révén a víz kiszorította a gulyát a legelőről, így ráhajtották őket a vetésre.

1773. 10. hó 21-én nagy tűzvész pusztította településen. Leégett a templom és a torony. 1774-ben szentelték fel a templomot. 1787-ben pedig megépül a torony.
1791-ben 10 mázsás harangot adományoznak a templomnak.
1792-ben készült el a toronyóra. toronyóra.
1778-ban nyitották mega református temetőt.
1800-ban épült a szószék.
1803-ban az úrasztala.
1891 iskolaház és parókia, és kántor-tanítói lakás.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz